Amikor egy elvált, családos Férfi keresztezi útjaidat és megvan közöttetek minden, a nagybetűs Szerelemtől kezdve a legjobb barátságon át, akkor bizony fel kell készülnöd, hogy csomaggal érkezik. A csomagban Ő és a gyermeke van, illetve az EX (hiszen amíg kicsi a gyerkőc, addig tartaniuk kell a kapcsolatot), akiket Neked el kell fogadni, mert ha ez nem megy, akkor bizony a kapcsolat hamar zátonyra fog futni...
A legnagyobb kérdés, hogy képes vagy-e elfogadni Őt csomagostul? Tudnád-e a gyerkőcöt is úgy szeretni, ahogy azt kell? El tudod-e fogadni az EX-et, mindegy milyen? A gyerkőc el tud-e Téged fogadni?
6 év én is csomagban kaptam a - most már :) - Férjem. Akkoriban a gyerkőc még 2,5 éves volt. Nem titkolta előttem soha, hogy van múltja, hiszen kinek nincs? Már az elején tudatta, hogy van egy 2,5 éves kisfia ( nevezzük Doriánnak ) és én már az elején tudtam, hogy ha Ő kell nekem, akkor gyerekestül is kelleni fog. Megismertem ezt a pöttöm fiatalembert, aki egy kis kedves rosszcsont volt. Kéthetente hétvégén volt nálunk, de bármikor jöhetett, amikor szeretett volna, sosem mondtunk nemet.
Ahogy cseperedett a gyermek, úgy nyílt ki előtte a világ. Egyre értelmesebb, okosabb lett, azonban voltak jelek, hogy valami nincs igazán rendben otthon, náluk. Egyre többet káromkodott, másképp viselkedett. A kezéhez nőtt a telefon, amit az anyjától kapott, hogy legalább ne kelljen vele foglalkozni, el van azzal.
Az EX-et már régebbről ismertem, nem kellett bemutatni, egy faluban nőttünk fel. Sosem kedveltem és ezt sosem rejtettem véka alá, azonban a gyerkőc miatt, ezt félre tudtam tenni és kulturáltan csevegni, ha ezt kívánta a helyzet. Amellett azonban nem tudtam elmenni soha, hogy mennyire rossz irányba tereli Doriánt. Ezzel a férjem is tisztában volt, többször próbálta jelezni Neki, hogy ez így nem az igazi, de az EX hajthatatlan volt. Igazából magasról tett az egészre.
Fiatalon szült, épphogy húsz éves volt és azt hitte a gyereknevelés egy egészen egyszerű dolog. Azonban egy év után lelépett a gyerekkel és egy másik pasi karjaiban talált menedéket. Nem hibáztatok senkit, nem is érdekel, hogy miért lépett le, de ezzel a lépéssel került abba a helyzetbe a gyerek, amibe most van. Az EX még együtt él a családjával, akik nem vetik meg az alkoholt, az állandó veszekedéseket, a csúnya beszédet és ide költöztette a pasiját is, aki amúgy egész normális és rendesnek tűnik (már amennyit látunk belőle). Sokszor nem is értem, hogy mit lát benne... Félreértés ne essék, nem az én tisztem ezt megítélni, csupán csak nagyon furcsának tartom, hogy egy rendes dolog pasi, mit keres egy olyan nő mellett, aki kutyába se veszi (sajnos ezt látjuk).
Visszatérve Doriánra. Elég hamar összebarátkoztunk és sikerült belopnom magát a kis szívébe, és persze neki is az enyémbe. Régebben nem szerettem volna gyerkőcöt, nem voltam megérve rá. Aztán találkoztam a Férjemmel és tudtam, ha Ő kell, akkor fel kell nőnöm ehhez a "feladathoz". Jó akartam lenni hozzá és a gyerkőcéhez, bármilyen is. Voltak jobb és rosszabb napjaink, de együtt túl tudtunk lendülni mindenen. Amikor Dorián velünk van, egész jól viselkedik, tudja, hogy itt vannak szabályok, amiket be kell tartania. A telefonjára is max. elalváskor van szüksége, arra az időre meg is kapja tőlünk. Sokat foglalkozunk vele. Játszunk, rajzolunk, tanulunk. Amire éppen szüksége van.
Összességében, ha az ember úgy áll hozzá, hogy készen áll arra, hogy félig Anya is legyen, és a gyerkőccel is kijön, nem lehet nagy gond. Természetesen össze kell szokni, meg kell ismerni a másikat, lesznek veszekedések, viták. De ha igazán Ő kell, akkor csomaggal együtt is kelleni fog... :)
