Már nagyon régóta nem hívlak "Apának". Idejét se tudom mikor hagyta el a számat ez a szó irányodba. A keresztneveden szólítalak, ha bárki kérdez rólad, de veled nem beszélek már évek óta.. és nem is hiányzik. Kövezzetek meg érte nyugodtan, mert hát milyen gyerek az, aki megszakítja a kapcsolatot az apjával?! Miért is tenne ilyet egy gyerek? Nem lehet rá indoka...

Azt gondoltad, hogy az, hogy egy évben egyszer elmegyünk nyaralni, vagy telelni az bőven kiteszi az apai kötelezettségeidet. Persze egy rossz szavam nem lehet, hiszen ezek az élmények örökké velünk maradnak, azonban gyerekként ennél sokkal többre vágytunk. Minőségi időre, együtt játékra, arra, hogy megnézd, ahogy a lányod a fiúk között focizik és elég tehetséges. Hogy amikor otthon vagy szabadságon, ne a Papa jöjjön fel és készítsen reggelit nekünk majd vigyen oviba/suliba. Hogy szívem Hercege legyél, az első Nagybetűs Szerelem, ahogy a barátaim apukája volt az ő nagy szerelmük...

Azt, hogy ha megiszol napi pár sört, aminek a szagától azóta is rosszul vagyok, az normális és te is normális vagy. Hát nem voltál... Alkoholtól bűzölögtél, már a bőrödből is áradt a szaga. A Papa sem vetette meg az alkoholt, de valamiért sosem bántottuk érte, sosem róttuk fel neki, mert lehet ittas volt, Ő nem volt soha agresszív és nem okádta a bőre sem az alkoholszagot. Igaz, minket sosem bántottál fizikálisan, de előttem van a kép, amikor húgom hozzád bújt volna, te pedig ittas állapotban csak elhúztad magad... Szerinted jól volt ez így?! 

Mi sosem éreztük azt, ha esetleg Anyával köztetek gond lenne. Azt gondoltad, hogy ha megcsalod Édesanyámat, sosem fog kiderülni. Hát kiderült... Majd ezután még te voltál felháborodva, hogy Anya besokallt tőled és hosszas tanakodás után úgy döntött, elhagy téged. Akkor már én 17 éves voltam, húgi akkor volt 11. Anya persze kikérte a véleményünket és mi mellette voltunk, nem akartunk ott maradni veled. Férfiúi büszkeséged vérig sértődött ezen, és a frusztrációdat Anyán vezetted le. Sosem fogom elfelejteni, ahogy nekinyomtad a lambériának mérgedben, vagy ahogy felkented a kerítésre és közel álltál hozzá, hogy megverd. Szerencsére a Papa ott volt, hogy leállítson...

Elköltöztünk és ti közel két év huzavona után elváltatok. Anyám szeretett volna gyorsan túl lenni ezen, de te nem hagytad, ezért két évig még a bíróságon veszekedtél azon is, hogy anyám elvitte az eü. betéteket tőled. Gondolom nagy szükséged volt rá és a bíróság sem nézett teljesen hülyének. Az, hogy a kiszabott gyerektartást sem fizetted, nem az én dolgom. Anya mindent megtett azért, hogy ne szenvedjük hiányt semmiben és a két iskolás gyerekét eltarthassa. Két munkahelyen dolgozott. Ez idő alatt te mit csináltál "apa"?? Élted vígan az életed, hogy ha már elment, akkor oldja meg Ő, innentől ez nem a te gondod.

Hivatalosan kéthetente hétvégén vihettél volna minket erre-arra, de sosem jöttél értünk, biztos eltévesztetted az irányt. Anyánk persze próbált minket is ösztönözni, hogy menjünk át hozzád, de mi nem akartunk menni. Akkor mentünk, amikor a Papa otthon volt és akkor is a Papával töltöttük szívesebben az időt. Teltek a hónapok és te továbbra sem kerestél minket. Te továbbra is játszottad a sértődött kisfiút, akit otthagytak és minket büntettél azért, mert Anyánk elhagyott téged, holott ettől függetlenül mi továbbra is a gyerekeid voltunk.

Ahogy teltek az évek és felnőttünk, Anyánktól is csak hallgattuk, hogy találkozzunk veled, menjünk át, legyünk különbek tőled. Meg sem érdemelted, hogy így álljon hozzád. Megpróbáltunk nyitni feléd, több kevesebb sikerrel. Mondhatjuk, hogy évente négyszer-ötször találkoztunk és az normális hangulatban telt. 

Aztán feltetted a pontot az i-re... Két év után eljutottam odáig, hogy bemutatom neked azt a Férfit, akit szeretek, aki mellett szeretném leélni az életem. Elmentünk közösen horgászni, húgom is hozta az akkori párját, te is hoztad a párod és a két gyerkőcét. Így mentünk el együtt nyolcan, három napra horgászni. Mondjuk úgy, hogy az első nap egész normálisan telt. Hamar megtaláltátok a közös hangot egymással, kellemesen csipkelődtetek (amit te kezdtél) és kellemesen bevertél egy karton sört a nap végére. Mi is ittunk, de csak ésszel, senki nem akarta mata részegre csapni magát már az első nap.

Kint maradtunk este horgászni, valamin épp nevettünk a srácokkal, mire te a stég másik végéről beszóltál a páromnak, hogy "most már vegyél vissza!". Megfagyott a levegő, nem is értettük, hogy mit hallhattál, amiért ezt fenyegetően közölted. Láttuk, hogy már nem vagy szomjas, nem is forszíroztuk tovább a dolgot, inkább elvonultunk aludni mind a négyen, téged pedig kint hagytunk a stégen, hogy reggelre kialudd a sörikédet. 

Kint felejtettem a töltőmet, így erőt vettem magamon és igyekeztem minél gyorsabban fű alatt megszerezni, hogy véletlenül se találj meg a részeg gondolataiddal. Nem jött össze... Belém álltál, hogy szóljak rá a páromra, hogy viselkedjen (ezt persze nem ilyen szavakkal tetted, de az nem tűr nyomdafestéket) és hogy bele vágod (itt sem ezt a szót használtad) a tóba. Na itt nálam elpattant valami és kiborult a bili. Elmondtalak mindennek, hogy nem vagy az apám és sosem voltál és társai... Majd erre felbuzdulva keménynek érezted magad és már engem is a tóba akartál beledobni, megjelent húgom is, aki szintén beléd állt, hogy eszedbe ne jusson engem bántani....

Másnap reggel fogtuk a cuccunkat és hazamentünk. Ez idő óta nem beszélünk és nem is hiányzik, hogy beszéljünk. Persze a sztori a családban úgy lett visszamondva, hogy te vagy a szerencsétlen áldozat, aki nem tett semmi rosszat. De tudod, nincs is ezzel gond. Vállalom, hogy engem tartasz a legnagyobb görénynek a földön, amiért így viselkedtem veled. Nem bántam meg és soha nem is fogom. Nincs szükségem egy olyan emberre az életemben, aki mindenkinek hazudik, aki egy agresszív alkoholista. Köszönöm szépen nagyon jól megvagyok nélküled is és húgom is jól elvan nélküled. 

Elmondhatom, hogy én megpróbáltam... többször is... te eldobtad. Most volt az esküvőm és Anyukám kísért az oltár elé. Ha a Papa még élne, biztosan Őt kértem volna meg erre. Téged nem hívtalak meg, nem éreztem, hogy ott van a helyed azok után, amiket tettél. Tudom, hogy most azt híreszteled mindenkinek, hogy kizársz minket az örökségedből és, hogy milyen kemény csávó vagy amiért kiosztottál minket, bár erre a kiosztásra nem emlékszem , de biztos így volt. :) Tudod, nem érdekel az öröklés, az sem érdekel, hogy nem hagysz rám semmit. Nem is kell. Tőled már semmi nem kell...

Remélem egyszer majd józan fejjel átgondolod az életed és az eddigieket és rádöbbensz a dolgokra. Ha beszélni szeretnél nem fogok nemet mondani, de én nem foglak többet keresni... A leendő unokádnak még nem tudom mit fogok mondani, de majd ezt is megoldom, ahogy eddig is megoldottunk mindent nélküled.